A
A leggyakrabban használt szivárgásészlelési módszer
kesztyűtartó az oxigén tartalmú módszer. Az oxigéntartalmú módszer mellett a következő módszerekkel is megállapítható, hogy van-e szivárgás a kesztyűtartóban:
1. Szappanbuborék kimutatási módszer: Vigyen fel szappanoldatot a kesztyűtartó azon részeire, ahol szivárgás fordulhat elő, például a
kesztyű és a működtető nyílás, az ajtó tömítőcsíkja és a csőcsatlakozás. Szivárgás esetén a gáz szappanbuborékokat fúj ki a szivárgási helyről, és gyorsan észleli a szivárgást. Azoknál a részeknél, amelyekre nehezen lehet közvetlenül felvinni a szappant, használjon szórófejes palackot, hogy a szappant ködbe permetezze a teszteléshez.
2. Gázérzékelő eszköz módszer: például héliumszivárgás-érzékelő és egyéb gázérzékelő eszközök. A hélium szivárgásérzékelő nagy pontosságú észlelésre alkalmas. Először a kesztyűtartót hélium gázzal töltik fel nyomjelző gázként, majd egy szívószondát használnak a kesztyűtartón kívüli gyanús helyek észlelésére. Amikor a szonda héliumgázt észlel, a szivárgásérzékelő riasztást ad, és olyan információkat jelenít meg, mint például a szivárgási sebesség. Ha a kesztyűtartó belsejében lévő gáz speciális komponenseket tartalmaz, például speciális szerves gázokat vagy más kimutatható gázokat, megfelelő gázérzékelő műszerek használhatók az észleléshez.
3. Füstészlelési módszer: A füstöt egy füstgenerátor állítja elő, és egy kesztyűtartóba vezeti be. Figyelje meg, hogy nem szivárog-e füst a kesztyűtartón kívüli meghatározott helyről. Ez a módszer hatékony egyes rejtett szivárgási csatornák, például kis repedések, rosszul tömített felületek, stb. kimutatására. Eközben a füst áramlási irányának megfigyelése segíthet a szivárgási pont hozzávetőleges helyének meghatározásában is.